Németország

Időközben eltöltöttem egy hetet Németországban, Heidelberg városban. Vasárnap repültem és délután négyre értem a hotelbe, majd szomorúan vettem tudomásul, hogy a hét utolsó napján minden zárva van. Szerencsére hoztam magammal mexikói chilis babot (perverz) így azért valami pékárut muszáj volt felhajtani. Hotelek éttermében nem szívesen étkezem (erős kivétel India) így kerestem egy benzinkutat. Vettem 5 darab kiflit 3 ejróért majd megpillantottam kedvenc sangriámat a polcon, ára ugyanaz. Lekaptam, erre az indiai pénztáros elkezdett hüledezni, hogy azzal meg mit akarok. Mondom meginni...De hát ezt csak a hajléktalanok isszák...Jaaa...Jó nektek, nálunk nem. Szevasz.

Egyik este csak lecsábított egy kollegina, hogy ugyan próbáljuk ki az éttermet a lobby-ban. Legyen. Bár ne tettem volna! A 3 eurós sör egyfajta zselészerű valami volt, borzasztó mellékízzel, holott az épület otthont ad egy sörmúzeumnak is. Szóval ezzel a sörrel még kezet sem mosnék két Ászok között a wc-ben. Főételnek egy bazsalikomos spagettit rendeltem, melynek szervírozása előtt előételnek kaptunk egy vegyespástétom karikát jégsalátával és nagyon finom cabernet-szósszal. Ilyen furcsa ízeket régóta nem éreztem. Tehát spagetti. Egy kondér kategóriájú tányér, a közepén egy tenyérnyi főtt tészta, tetején valami zöld takony, a tányér széle megszórva sajttal - a kajára véletlenül se jusson - és az egész agyonborítva felkockázott sárgarépával...7.5 EUR. Erre mondtam, hogy lejárt szavatosságú hozzávalókból, egy Anthony Bourdain könyvvel a hátsómban jobbat főzök ennél a....valaminél. Ezt a traumát azért könnyen orvosolta az általános saláta mennyiség amit minden nap ebédre sikerül összeállítanom magamnak a cégnél, illetve a szokás, hogy a köretet és a főételt külön tányérban szervírozzák. Honosíthatnánk.
Ja és a fehér kolbász is jó!